Mátra 2006.04.08

 


Megvolt az idei első ütősebb túra, elmentünk terepszemlére a Mátrába. Negyed 8 kor indult a vonat Pásztóra, Smore és én a Keletiben szálltunk fel, Alu-sas Gödöllőn, Pedro és Kisköves Hatvanban (a hajnali odabiciklizés kalandjait majd elmondják Ők, mindenesetre rommá fagyva érkeztek :)  9-kor értünk Pásztóra, gyors bevásárlás aztán irány Fallóskút. Smore váltója némi beállításra szorult menet közben,  Pedroval nagyon örültünk a kis szünetnek, mert kezdtünk zombisodni:)
 
 


Fallóskúton megálltunk ügyintézni, Pedro és Kisköves továbbmentek, mert családi okok miatt korán haza szerettek volna érni. Némi  molyolás után mi is útra keltünk, irány Galyatető, majd Mátraháza, Kékestető, Jó ütemben haldtunk amikor Smore megkapta első defektjét, amit még csendes derűvel vettünk tudomásul ( ha tudtuk volna......:))  Örömmel értesültem, hogy Alu- sas egy darab tartalék belsőjén kívül csak gumiragasztó van jól felkészült társaimnál, meg az én tartalék Tufo peremes szingóm. Hurrá, gyors csere, a defektes gumi megragasztva, (szerénységem tiltja nevén nevezni az egyetlen használható pumpával rendelkező egyént :) nyomás tovább. Felmentünk Mátraházára, onnan irány Kékestető, ami bizony így idény elején nagyon kemény volt.
 


Miután kifújtuk magunkat, legurultunk Mátraházára, ahol pár palacsinta, és némi innivalóval helyrebillentettük energia háztartásunkat. Lefelé elég hideg volt, néha az volt az érzésem, kicsit korai még ez a nagy hegyimenő lendület. Gyöngyösön Smore megkapta második defektjét, visszatettük a megragasztott eredeti belsőt, majd felfújás után az illuzió romboló sziszegést hallva szétszedtük és megjavítottuk az eddig csendesen röhögő 4-5 lyukat amit eddig nem vettünk észre. Kezdtem magam úgy érezni, mint a képen látható keresztre feszített egyén....... Elég rendesen kifutottunk az időből, de azért bevállaltuk a Gyöngyöspata-Apc közti fűrészfog szerű igen ütős terepet. Sajnos az út kritikán aluli, magyarul nem mondom, még sem illik......
 

 


Smore, mivel idén szinte még semmit nem bringázott, itt már nagyon fáradt volt, Aszódig még küzdött velünk, de aztán ott elköszönt és (remélem) vonatra szállt és rendesen hazaért. Ketten nyomtuk tovább Sassal (pedig a végén csak egy maradhat! ) 30-35 körüli tempóval Gödöllőig, ahol én elkanyarodtam Isaszeg felé, majd Pécelen, Rákoskeresztúron keresztül hazavonszoltam magam. Sikerült elhúznom az eléhezést és a teljes fizikai megsemmisülést a házunkig , viszont a kaput már alig bírtam kinyitni... 174 km lett, szintet nem tudok mondani, de volt benne rendesen..... Köszi a résztvevőknek, nagyon jól éreztem magam.
 

A beszámolóhoz tartozó foto album :   Klikk....► Vissza a beszámolókhoz :   Klikk....►