A tavalyi sikeren felbuzdulva idén négy csapatot neveztünk, ehhez mérten szép számú  társaság gyűlt össze a rajkai határátkelő helyen. Hat autóval és egy utánfutóval indultunk neki az útnak, 4 csapat, 12 versenyző, és a kísérők. Különösebb kaland nélkül érkeztünk meg péntek délután Saratice-be, ebbe a már ismerős csendes kis faluba, ahol még semmi jelét nem láttuk, hogy másnap itt öldöklő küzdelem lesz, kinek a helyezésekért, kinek az életben maradásért. Kifizettük a 200 korona nevezési díjat, ( kaptunk 50 korona kedvezményt) felvertük a sátrakat, de a rohamosan lehűlő levegő párunkat elgondolkodtatott, nem lenne-e célszerűbb a szálláshelyként is funkcionáló tornateremben aludni.. Meglátogattuk ez egyetlen nyitva tartó kis kerthelyiséget, utána a táborban rendeztünk magunknak egy tésztapartit, sötétedés után pedig kimentünk a pályára egy kör erejéig letesztelni a lámpákat, aztán megpróbáltunk rápihenni a következő 24 óra megpróbáltatásaira. Nem volt túl bíztató a hőmérséklet, hajnali 3-4 óra körül minden sátorból hallatszott a zippzár húzogatás, matatás, szatyorcsörgés, mindenki megpróbálta a még fellelhető meleg ruhát,takarót, kutya pokrócot, kerékpár törölgető rongyait magára terítgetni, mert bizony kegyetlen, nyirkos hideg volt. Megváltásként jött el a reggel, a tiszta felhőmentes égbolt önzetlenül engedte érvényesülni a felkelő nap áldott melegét. A lányok bevásároltak a rajthelyen lévő kis boltban, megreggeliztünk, rendbe szedtük magunkat.
 

Izgatott készülődés, eligazítás, közös fényképezés után 11 órakor eljött a rajt pillanata, elindult a mezőny, a 13,5 km-es körből álló, három kis falut összekötő, változatos, emelkedőkkel, lejtőkkel tarkított pályán, egy- két jelentéktelen, de gondosan fehér körrel  megjelölt hibától eltekintve tökéletes útminőség mellett. A figyelmes rendezők minden egyes  kilométert is jelöltek az aszfalton, ami az első időkben a "hurrá, már csak ennyi van hátra" reakciót váltotta ki , míg a verseny utolsó harmadában inkább már a "francba, de sok van még ebből a körből" gondolatot ébresztette a már kissé gyűrött versenyzőkben. Négy csapatunkból a vegyes csapatnak (2 fiú, 1 lány) és a női csapatunknak komoly esélyei voltak (szerintünk) a jó helyezés elérésére, míg a két fiú csapat a tavaly elért 30 km fölötti  átlag sebességet célozta meg, és a tisztes helytállást. A tavaly megdicsért pofonegyszerű körszámlálási módszer idén valamiért akadozott, de azért valahogy mindig rendbe tették a dolgot, nem volt vita.
 

Az első körök jólesően, tempósan teltek, ahogy vártuk, ki-ki a megbeszélt taktika szerint szervezte a váltásokat. Mi, a lassabb szekció azt terveztük, hogy inkább többet megyünk egyszerre, kevesebbszer váltunk, biztosítva ezzel a kevesebb bemelegítetlenül megtett kört , és a hosszabb pihenőket.Estig nem is volt semmi baj, jól éreztük magunkat, de ahogy kezdett sötétedni, rohamosan süllyedt a hőmérséklet, csökkent a harci kedv. Nem is igazán a pályán volt probléma, megfelelő öltözetben kifejezetten hangulatos volt a telihold fényében csillogó aszfalton tekerni, hanem a váltások utáni egyre rövidebbnek tűnő pihenőkben a nyirkos, hideg sátorban, hálózsákban vacogva "regenerálódni", küzdeni a sűrűn előforduló görcsökkel. Voltak, akik a tornaterem mellett döntöttek, de a kellemesebb klíma a folyamatos ki-be járkálás, matatás zajainak elviselésével járt. Én nem kíséreltem meg a csoportos alvás eme formáját, mert erős horkolásom miatt biztos, hogy ráejtettek volna az arcomra ezt-azt (széket, padot, kosárlabda palánkot) az elcsigázott, aludni vágyó sporttársak. Nagyon nehezen jött el a várva-várt reggel, én személy szerint éjjel kétszer is beálltam a forró zuhany alá, mert nagyon fáztam. Egy ilyen egy szál törölközőben, sötétben, sátorcövekek, és kifeszített kötelek között botorkálás közben ért is egy kis baleset, ami néhány vérfagyasztó, örökkévalóságnak tűnő percre kétségessé tette, hogy most csapatunk még férfi kategória-e, vagy már vegyes lett hirtelen :)  Picit le kellett ülnöm az egyik kint álló jéghideg campingszékre, cincogtam pár keresetlen szót saját szellemi képességeimről a megszokottnál két oktávval magasabb hangon, viszont egyből melegem lett, de nagyon....