"Hű de jól érzem magam" outi TT beszámoló. 2006. 07.29.
 

Egy nem túl látogatott, talán sokak által ismeretlen túráról szeretnék röviden beszámolni,melyet a Pásztói Szabadidős SE szervez minden évben, és szerintem az egyik legkeményebb országúti TT. 116 km, 1700 m szintkülönbséggel, ami alapjában véve nem egy ultra táv, de az iszonyatos hőség, és a rövid, de húzós, hullámvasút szerű emelkedők és az idén már sok helyen újraaszfaltozott, de még így is szakaszokban borzalmas útminőség elég rendesen próbára teszi az indulókat. Érdemes egyszer kipróbálni, az ember mindig megfogadja, hogy soha többet, aztán a következő évben alig várja, hogy elindulhasson.
 

Így tettünk mi is, megspékelve azzal, hogy néhány elvetemült társammal bevállaltuk a túra mellett a Bp-Pásztó-Bp oda-vissza utat is bringával. Reggel 6-kor találkoztunk Gödöllőn,kényelmes tempóban, 1/4 9-re leértünk Pásztóra, bevásároltunk némi ásványvizet, müzli szeletet, ezt-azt, majd beneveztünk, és útnak indultunk. Azt már a legelső erőpróbán, a kozárdi 13% -os emelkedőn éreztem, hogy ez nem az én napom, rugalmasan elszakadtam zergét reggelizett társaimtól, és csak azon igyekeztem, hogy a nem sokkal előttünk indult lazább tempót tervező csapattársaimat valahogy utolérjem. Ez sikerült is a magyarnándori második ellenőrző ponton, innen kezdve legalább nem egyedül kellett küszködnöm a hőséggel, és az emelkedőkkel, valamint az idén mindenhol rettenetesen elszaporodott böglyökkel, amik jobb erőállapotuknak köszönhetően a hegyen mindig gyorsabbak voltak nálam, és (valószínűleg csapatorvosuk utasítására) a frissítést a megfáradt versenyzők vérének saját szervezetükbe juttatásával intézték el, ami tulajdonképp akár dopping vétségként is felfogható.
 

Lassan, de biztosan fogyasztottuk a kilométereket a Cserhát dombjain, Szirák, Szarvasgede, Jobbágyi következett, majd az utolsó ellenőrző ponton áthaladva megkezdtük a leggyilkosabb rész, az Apc-Gyöngyöspata szakaszt, ami igencsak megviselte a csapatot. Literszám öntöttük magunkba, illetve magunkra az út menti kutakból nyert hideg vizet. A kulacsba szinte értelmetlen volt tölteni mert kb. 15 perc alatt ihatatlan, meleg pocsolya lévé alakult. Az utolsó ellenőrző pont egy nagy bánatunkra zárva lévő kocsmánál volt Gyöngyöspatán, innen már egy kisebb emelkedő leküzdése után "szinte" lejtőn gurultunk be Pásztóra, miközben eleredt az eső, nem kis felüdülést okozva megfáradt csapatunknak.