9 órai indulást terveztünk, ehhez mérten lutálkodtunk egy kicsit, 1/4 9 felé Smorevel lementünk Mátrakeresztesr bevásárolni, közben figyeltük Hengert, akinek lassan érkeznie kellett. Sajnos nem vettem számításba, hogy nincs Vodafon térerő, így az sms-t amit küldött csak valahol Egerben kaptam meg, bár tiszta a lelkiismeretem, mert egy e-mailban pontosan leírtam, hogy hol vagyunk,mikor indulunk, térképpel, vonat indulással, stb... Ettől függetlenül a tervezett időben elindultunk (öcsém elment hajnalban a Palotás tóra horgászni). Tényleg nagyon szuper volt az útvonal, nagyon élveztük, leszámítva engem. Ment a hasam, egyfolytában, vert a víz, szomjas, éhes voltam, 50 km-en megettem/megittam annyit, mint amennyit 2 Pilis körön szoktam. Eger után feladtam, hogy lépést tartsak Alu-sassal, Smorevel, mentem a saját tempómban. Elég szar érzés volt, hogy nem azért szenvedek, hogy gyorsan menjek a hegyen, hanem azért, hogy egyáltalán felérjek.
 

Közben utol-utol értek  Kiskövesék, Abasáron még cukrászdáztunk is egyet. (nesze neked hegyi edzés:)) Valahogy felvergődtünk Mátraházára, ahol lelkesen kihagytuk Kékestetőt, csak Sas és Smore mászta meg, illetve meglepetésre összefutottak Kollinával és Zfazekkal, akik Gyöngyöstől edzettek egyet. A Mátraháza-Galyatető-Fallóskút útvonal rémálom volt, eldőlés határon vergődtem végig.  Este elmentünk vacsizni egy jólesőt Mátraszentimrére, Smore mint egy egzotikumokat vadászó túrista, rendelt egy helyi specialitást, Kénes Parádi vizet.........hát ezt nem kellett volna. Iszonyatos záptojás szagú folyadék érkezett, bár Smore úgy tett mint ha a világ legjobb italát hozták volna neki, nem voltunk meggyőzve
Este korán lefeküdtünk némi hülyéskedés után, mert mint kiderült autóverseny miatt lezárják az utat 7 órától, ezért reggel 6-kor távoznunk kell Fallóskútról, ha nem akarunk ott ragadni délután 5-ig.
 

Vasárnap:

Fallóskút-Galya-Kékes-Gyöngyöspata-Apc-Aszód-Gödöllő-Isaszeg-Bp :150 km
 

Hajnali ébresztő, meleg kávé, szolid reggeli, bepakolás és a megbeszélt 6 órakor elindultunk. Smore és Sas a Bükk felé vette az irányt, mi hárman az eredeti tervnek megfelelően elindultunk Kékestetőre. A szombati napi vergődésem után óvatosan próbálgattam magam, kiderült hogy nincs baj. Gyakorlatilag eseménytelenül tekertünk hazafelé, élveztük a bringázást, helyenként kicsit megrángattam az emelkedőket, az előző napi kudarcélményt halványítván. Gödöllőn elköszöntünk Adrienntől, aki előtt le a kalappal, nem semmi amit összebiciklizett 3 nap alatt, plusz intenzíven kivette a részét a háziasszonyi teendőkből is. Kiskövessel még fagyiztunk egyet Rákoskeresztúron, majd elég emberes tempóban hazaromboltunk, látva a szépen gyülekező felhőket. Kiderült, hogy nem jártunk rosszul a korai indulással, mert kb. hazaérkezésünk után negyed órával, már szakadt is az eső.